Bókolsz vagy bántasz?

A nagy számok törvényeként, ha elmúltál 40, bizonyára akadt olyan családtag, barát, ismerős, esetleg párkapcsolat vagy kolléga, aki a bántó megjegyzéseket is díszcsomagolásba rejtve adta át. Nos nekem volt szerencsém találkozni ezzel a típussal. Úgy tudott bókolni, ahogy senki más, mégsem értettem, hogy akkor mi az, ami miatt rosszul érzem magam akkor is, ha csak segíteni akart? Nagyon felemás érzésnek tűnt, hisz többnyire kedves, udvarias modorral tette, de minél többet találkoztam vele, annál nyomorultabbnak éreztem magam. Azt tudni kell az illetőről, hogy bár rendkívül okos, tanult ember volt, külsejét tekintve átlagosnak számított, vagy inkább alatta, ha igazán őszinte akarok lenni. Bár tudom, minden nézőpont kérdése és az sem mellékes, hogy kié? Na már most én vele ellentétben sportos, vékony testalkattal voltam, vagyok megáldva, az emberek általában 10 évvel fiatalabbnak gondolnak a koromnál. Ezt mindenféle nagyképűség nélkül írom, nem szokásom fényezni magam, sőt! A lényeg, hogy számtalanszor úgy dicsérte a külsőm például, hogy közben odanyomta a képembe egy 20-25 éves nő képét, majd hozzátette, ha esetleg még ezen, vagy azon tudnék változtatni, nézhetnék ki úgy, mint a képen szereplő személy… Őszintén szólva ezzel a megállapítással nem lettem boldogabb. Vagy volt olyan is, amikor féltett, mivel nem voltam szűrésen, és akkor is egy fiatal nővel kezdett példálózni és mutogatni, majd sztorizni róla, hogy sajnáljuk együtt. Elég fura érzés volt, pláne, hogy elvileg párkapcsolat volt közöttünk. Egy ideig ezeknek az éle nem tűnt fel annyira, de időről időre úgy éreztem, hogy besokalltam! Nem haragudtam, csak felismertem, hogy mennyire mérgező hatással vannak rám a bókjai és az úgynevezett törődése. Állítom, hogy valójában ő fel sem fogta, hogy ezzel kárt tesz a kis lelkemben, mert ő alapból így működött, neki ez volt a természetes, és bizonyos dolgokat csak motivációnak szánt a fejlődésem érdekében. Mégsem hibáztatom, minden bizonnyal ez egy eltanult mintázat, amit vele szemben is gyerekkorában alkalmaztak. Mindannyian átveszünk akaratlanul is sémákat, amiket azután automatikusan működtetünk.
Visszatekintve már mosolygok a történteken, de akkoriban korántsem találtam viccesnek vagy felemelőnek a helyzetet. Azóta megtanultam kilépni az olyan helyzetekből, emberi kapcsolatokból, amik számomra toxikusak.